2018. január 17., szerda

GUT, GUT

„ – Wir schaffen das – búgta Angela Merkel néni az ölében szuszogó olajfacsemeték fülébe, megsimította őket a párnás kezével, kicsit a pocijukat is megpaskolta, majd olyan karácsonygergelyesen is megsimította őket a párnás kezével, azután finoman beletúrt erős, meglepően dús szakállukba. – Szeretnétek, én schátzijaim, hogy kilakoltassunk valakit, hm? Az gut lenne nektek, ja? – jött a váratlan ötlet, s jaj – lett is mindjárt jókedv, döcögés és kacagás abban a nyomasztóan szürke fogdában, még a kétméteres plazmatévét is könnyű szívvel hagyták ott a kölyökbocik, amikor izgatottan felütötték a vaskos telefonkönyvet!"



„Szokatlan módját választotta a problémamegoldásnak a brandenburgi Cottbus város vezetése: felszólítottak egy 15 éves fiatalt és édesapját, hogy költözzenek el [nem túlzás ez? a szerk.] a városból, miután a fiú részt vett egy késeléses támadásban – írja a The Local DE. A fiatal férfi ugyanis bizonyítottan tagja volt annak a három tinédzserből álló bandának, akik pénteken egy bevásárlóközpontban megkéseltek egy 51 éves férfit [irgum-burgum! a szerk.]. A konfliktus a 14, 15 és 17 éves fiúk, illetve a férfi és felesége között akkor alakult ki, mikor az idősebb pár [értsd: két náci. a szerk.] a bevásárlóközpontba akart bejutni. A fiatalok ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy ők menjenek be először az épületbe, felszólítva az 51 éves férfi feleségét, hogy mutasson feléjük TISZTELETET. Mikor a pár ezt nem volt hajlandó megtenni [botrány! a szerk.], a 14 éves fiú támadt rájuk egy késsel [még szép. a szerk.]. Egy arra járó gyalogos [vagyis egy újabb náci. a szerk.] megakadályozta, hogy komolyabb sérülés történjen, a három fiatal pedig elmenekült.”

A cottbusi rendőrkommandó speciális macskás különítménye végül egy játszótéren találta meg a kis rosszcsontokat: ketten épp a Riemann-sejtésről diskuráltak egy ízléses betonkockán, arcuk egészen kipirosodott a nagy szellemi élvezettől, a társaság harmadik tagja, a kis Mohamed azonban szemmel láthatóan nem volt önmaga – teljesen be volt fordulva, s szomorú arccal, édesen csöpögő nózival hordta, egyre csak hordta a durva homokot a számára oly kellemetlen inzultus során piroskás árnyalatot kapott késre. Úgy érezte, egyszerűen látni sem bírja többé a megalázódása emlékét kíméletlenül párolgó szörnyű szerszámot, mely különben széltében alig volt 5, hosszában pedig 30-32 centiméter.

"Nem szabad tiszteletlennek lenni – ismételgette –, mert az csúnya dolog".

Az egyenruhások óvatosan közelebb léptek, övükből előhúzták a rendszeresített süvegcukrot, s szépen, udvariasan megkérlelték a srácokat, hogy ha épp ráérnek, persze nem olyan sürgős, tényleg, de azért mégis, adott ponton tartsanak már velük ide a kapitányságra, nincs messze, meg jó buli is lesz. Némi barátságos dulakodást követően aztán, nosza, el is indultak.
Az odaúton a rendőrbácsik megengedték a kisgyerekeknek, hogy vezessék kicsit a rendőrkocsit, sőt még szirénázhattak is a kis kópék!

Merkel asszony néhány órával később személyesen látogatta meg a csöppségeket a nyomasztó, alig 40 négyzetméteres fogdában, ahol is egész Európa nevében bocsánatot kért tőlük az őket ért példátlan tiszteletlenségért, majd sietve leszögezte: az aljas módon, spontán leszúródott "férfi" viselkedésére természetesen nincs, és nem is lehet semmiféle mentség. A találkozó ezután kiváló hangulatban telt, jóllehet a gyermekek először nehezen oldódtak. – „Wir schaffen das” – búgta Angela Merkel néni az ölében szuszogó olajfacsemeték fülébe, megsimította őket a párnás kezével, kicsit a pocijukat is megpaskolta, majd olyan karácsonygergelyesen is megsimította őket a párnás kezével, azután finoman beletúrt erős, meglepően dús szakállukba. – "Szeretnétek, én schátzijaim, hogy kilakoltassunk valakit, hm? Az gut lenne nektek, ja?" – jött a váratlan ötlet, s jaj – lett is mindjárt jókedv, döcögés és kacagás abban a nyomasztóan szürke fogdában, még a kétméteres plazmatévét is könnyű szívvel hagyták ott a kölyökbocik, amikor izgatottan felütötték a vaskos telefonkönyvet! – "Legyen mondjuk ez a Hans Über nevű csúnya faschiszta Hitler, kleine kinder nyuszi, ja, gut?" – kérdezte Angela a piszén-pisze Mohamedtől, aki mostanra szinte teljesen feloldódott, kockacukor a langyos tejben, ficki-ficki?, tudakolta bátortalanul, s közben nézett azokkal az ártatlan, nagy boci szemeivel, sőt olykor már bizonytalan kis döfő mozdulatokat is tett a levegőben, mintha csak egy szárnyait próbálgató, kedves kakukkfióka volna – szóval kimerült volt ugyan, de mind kevésbé emlékezett a rettenetes esetre.

A nap végén a Transzgender Ciszmarxista Felszabadítási Fórum és a Társaság a Nyitott Óvódákért Emberi Jogi Egyesület LIDL-tagozata közös közleményt adott ki, melyben mélységesen mély együttérzésükről biztosították a három medvebocsot, valamint előrelátóan jelezték: a csipet-csapat mindhárom tagját szívesen látják az egy hét múlva megrendezendő kölni bikinis vallásközi expón, illetve az azt követő zenés-táncos-demokratikus templomromboláson, ahol – insallah – a további közeledésre, egymás kultúrájának mélyebb, alaposabb megismerésére is kiváló lehetőség nyílhatna.

*

(Ez a történet természetesen egyedül a fantázia, illetve a mérhetetlen rosszindulat szülötte. A Németország mentális állapotát minden tekintetben méltóbb módon tükröző eredeti, teljes hírt ITT teheti magáévá a Nyájas Olvasó.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"ENDLÖSUNG"

A FIFA diverzitásért felelős vezetője, Federico Addiechi arra biztatja a [világbajnoki] mérkőzéseket közvetítő tévétársaságokat, hogy bevágá...