2018. január 24., szerda

LUMEN FIDEI

Márki-Zay Péter, a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás független jelöltje körül javában áll a bál. De tényleg csak körülötte, maga Jelölt Úr ugyanis szín ártatlan - csak az a csúnya, felfordult világ, az ne lenne, vagy legalább ne érne hozzá állandóan a bőréhez. Ördögi papok, sunyin tekergőző térfigyelő kamerák, megvezetett (ál)katolikusok és nemzetrontó fidesznyikek bűzlő ostromgyűrűjében - ő a fénylő liliomszál.


Történt, hogy egy Márki-Zay Péter nevű ember úgy döntött, elindul a soros hódmezővásárhelyi polgármester-választáson. Jó, hát tévedni emberi dolog, nincs ezzel semmi különösebb baj, tovább. Csakhogy nem sokkal később egy másik helybéli lakos, bizonyos Németh László plébános úr is fogta magát, az aktuális szentmise végén kiállt a templomban, és meglehetős határozottan Márki-Zay közvetlen politikai ellenfele - a Fidesz-KDNP helyi jelöltje - mellett foglalt állást. Az esetről készült felvétel tanúsága szerint tette ezt amúgy teljesen fegyvertelenül, valami fura pulcsiban, csupán a nyelvét pergetve. Néha megmozdította a kezét is, de komolyabb személyi sérülés nem történt.
Az emberek a kb. 10 perces beszéd után teljesen szabadon távozhattak a nagy, tornyos épületből, aztán szépen elindulhattak hazafelé; illetve ha kedvük volt, előtte még jól lenyilatkozhattak a spirituálisan újabban igen fogékony balliberális sajtó merő véletlenségből épp arra kóválygó állig felfegyverzett munkatársainak is.

Mármost az igazi nagy csavar az egészben, hogy emberünk, Márki-Zay Péter a helyi Szent István plébánia egyháztanácsának világi elnöke, vagyis plébános úrhoz hasonlatosan maga is gyakorló katolikus, mi több - saját bevallása szerint még jobboldali is! Wow!

A kialakult helyzet sajátos természetrajzának megfelelően persze gyorsan be is indult egymás óvatos, majd kevésbé óvatos lenemhívőzése, adott sötét ponton pedig már seregnyi harcos ateista, renegát konzervatív és lukácsikatalin találgatta a Facebookon, hogy ki katolikus, ki nem ebben az egész kis-nagy történetben, egyáltalában mi teszi az igazi katolikust, s mi nem teszi, bárhogy is próbálkozik, sőt. Ha a teljes és hibátlan megfejtésig végül nem sikerült is eljutni, annyit azért minden kétséget kizáróan megtudtunk, hogy az igazi jobboldali katolikus talán legfőbb ismérve, hogy az MSZP testületileg ledobja előtte az összes politikai fegyvert, és nem indít vele szemben jelöltet. Az MSZP ugyanis köztudomásúlag az a párt, amely nem képes ellenállni az igazi jobboldali katolikusoknak. Csak hát ilyenekből oly kevés van manapság. Bár több lenne!

Estére aztán persze tele volt a balos média a papi politizálás feletti nemes szörnyülködéssel és őszinte aggodalommal. Egy pap ne politizáljon! De a templomban semmiképpen se! Az az Isten Háza! Hát mi lesz az emberek lelkével, azzal ki fog törődni, talán az a buflák Gyula a sarki zöldség-gyümölcsből?! Biztosan nem.

Márki-Zay Péter szíve - az a lágy és hatalmas szív - e ponton nem bírta tovább, s: túlcsordult - így hát minden teendőjét azonnal félretéve, politikusi ambícióiról teljesen megfeledkezve közös imaalkalmat szervezett az objektíve szörnyűségesen eltévelyedett Laci atya lelki üdvéért. Nem azért, mintha ily módon akarta volna kissé megalázni az amúgy nagyon is derék atyát, egyáltalán nem - hanem mély, ízléses szeretetből. Az imádságos összejövetel végül oly csöndesre, s oly nagyon bensőségesre sikerült, hogy már a tervezés legelső fázisában minden baloldali médiumban olvashattunk róla. (Azt mondjuk nem tudom, melyik párt agitprop osztályáról és pontosan mely könyvkiadványt lapozgatva jelezték Jelölt Úrnak, hogy Laci atya örök üdvössége veszélyben forog, tenni kéne valamit, de nem is baj, találgassa a rosseb.)

Márki-Zay egyébként - ezt feltétlenül érdemes tudnunk róla - rettentően okos és mérhetetlenül egyenes ember. Az imént említett meghitt, közös imádság csak az egyik jel, amelyből ezen kiváló tulajdonságaira bizton következtethetünk. Vannak más jelek is. Egy alkalommal például a jobboldali katolikus HírTV-ben járva őszintén megvallotta, hogy ő bizony katolikus létére képtelen hinni a Mária-jelenésekben és "hasonlókban". Szóval, érthettük meg a finom üzenetet, Márki-Zay mélyen hisz, ennél mélyebben tán nem is lehet, de azért - ésszel. Már-már úgy hisz ő, ahogyan Kálmán Olga, Vértes András és az emberemlékezet óta bérmálkozó Gyurcsány Ferenc is teszi, vagy bármely dolgos angyalföldi ember a tévéfotel mélyén, nem számítva persze ezt az Isten dolgot, meg azt a másikat, a jézusosat, de ezeken az apróságokon már csak nem vesznek össze, mikor ilyen közel a cél, s a világot összetartó erők mindjárt megrendülnek.

Pláne úgy, hogy még mindig ott van az az ördögi fideszes plébános mint stabil fókuszpont, no meg - főként - az Orbán Viktor iránti háromszor szent engesztelhetetlenség, amelynél aztán jobboldali katolikusabb és európaibb közös nevezőt - eme sötét, vészterhes napokban - tényleg nagyon nehéz lenne elképzelni.

Csaknem lehetetlen.

A szomorú, és még messze nem lezárult esetből - sóhajthatunk fel végezetül - vélhetően a különböző besorolású ellenzéki ateisták, agnosztikusok, szóval a nem-hívők profitálnak a legtöbbet. Elvégre nem mindennapi dolog, hogy valaki egy jobboldali katolikus jelöltet tiszta erőből támogatva élheti meg épp a jobboldali katolikusokkal szembeni mélységes ellenérzéseit - vagy akár kifejezett undorát is, ha úgy kívánja; igazi úri ínyencség az ilyesmi, amely csak ritkán adatik meg az embernek.

(Van ám én a Facebookon is: ITT.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

ÁRTISZTIKUM, B'SSAN - 8.

Ajánlott kijegyzések: E.A. Hont: A PORHÓ   + Valami a szarelemről