2018. január 19., péntek

TERÁPIA – EGY ELÁRVULT SZÉLSŐJOBBOLDALI TITKOS NAPLÓJÁBÓL – I. RÉSZ: "KICSIT ÖSSZE VAGYOK ZAVARODVA"

"Kimegyek a hálószobából, el a fal felé fordított, nagy tükrök mellett, végig a hosszú, vastag előszobán – egykor nőgyógyász nagyapám rendelőjének váróterme volt ez, emlékszem, nagykamaszként micsoda szemérmetlen büszkeséggel töltött el illatozó tömöttsége, egész gömbölyded tere, melyben nagypapa erős, fehérköpenyes, kék szemű szólító szavára szűk felsőkbe bújtatott, párás női mellek s halk szavak koccantak össze, 'párdon, bocsánat, én jöttem elébb' –, majd a spájzban feszült, izmos testemre csavarom a Szent Jutta Illegális Határvadász BDSM Lovagrendtől ajándékba megkapott pengésdrótot."



Megébredek. Egy arc villan a tudatomba, a Vona Gábor Arca. Vagy Rangos Kataliné? Hirtelen nem tudom megállapítani.

Hajnali öt óra van. Rájövök, hogy az ébresztőórára riadtam fel. Nem is rémlik, hogy beállítottam volna.

Micsoda áruló. Természetesen most is itt ácsorog, a Miatyánk hűlt helyén, a csipás sarokban. Szétvet a düh.

Heller Ágnesre gondolok, de már késő.

"Ernst Jünger korai korszakában igazán remek dolgokat írt, és Ortega a tájról – egyszerűen csodálatos. Utóbbi lenyűgöző alakítást nyújtott az Ötödik Pecsétben is. Van egy 1944-ben kiadott Ortega-kötetem, nagyon furcsa fordítás, felettébb kellemetlenkedő központozás, de az illata – fenséges. Úgyhogy általában a Nagyvilág újabb kiadását olvasom, de közben a régit szagolgatom. Mint mikor az emberek Szepesit tettek az elnémított tévékészülékre, persze azzal a nem csekély különbséggel, hogy az Ortega-kötetek közül egyik sem mocskos kommunista."

Ezt tegnap írtam le magamnak, de még most is nagyon tetszik. Köszönöm.

Nem megy, nem megy. Konrád György, könyörögj érettünk!

Szex.

Micsoda áruló. Micsoda kis... Gábor, esküszöm, ha nem tűnsz el a fejemből rögtön, én a magasföldszintig fölrúgom a legelső kisvizslát, ami az utamba kerül.

Azt se tudom, pontosan micsoda a maceszgombóc-leves (ha így írják), csak azt, hogy ha bögréből innék olyat, bizonyosan nem lógna bele az orrom.

Az államig húzom a takarót, és hirtelen elhatározom, hogy ma reggel nem mosok fogat, nem fésülködöm meg. Mi vagyok én?

Fogat mosok, megfésülködöm.

Már egy hete csak a Gabára gondolok, mindig, meg-megállva, hogy a cica rúgja meg.
Nincsen apám, se anyám, de ez se jó. „Nőügyekkel nem foglalkozom”, igen, ez lesz az.
Vagy mégsem.

Kicsit össze vagyok zavarodva.


A piroson egyébiránt jó ideje nem megyek át, mióta szerte "Európában" mindenki átmegy – mint a barom –, én inkább maradok. Nem egy koronázási ünnepség, de nem baj, csak az számít, hogy mi van legbelül. Ha jó voltam, olykor-olykor (Gá-Gá-Gábor), na jó, szóval időnként megengedem magamnak, hogy míg állok, fegyelmezett, szent haraggal rátekintsek a piroson átzúduló lelketlen csürhére. Többségükben, persze, híg takonymód' hullámzó fiatal hátak. "Mai fiatalok" – így mondják, reálfiktíve. (Csak a szex érdekli őket.)

Néha látom, amint Fletó, Papp Réka Kinga és Gábor egymást kézen fogva, kölcsönösen kipirosodott arccal, szamurájkardos, transzleszbikus tuaregek háttere előtt állnak, várnak rám ott, a zebra túloldalán – és integetnek felém. "Wilkommen, mein shatzi!" – olvasom le a vigyorgó, bundesmutti csókjától nedves szájakról.

Soha az életemben nem ettem flódnit.

Hamvas Béla – ha rövid időre is – belépett a kommunista pártba, legalábbis ezt állítják róla többen. Kívül-belül megborzongok. A németségről, Magyar Hüperion. Aranynapok. Istenem, A kocsihajtó!

(Az jutott eszembe, hogy mi van, ha Sorosék úgy állítják át a lámpákat, hogy bár a gójoknak már rég zöldet mutatnak, valójában még mindig piros van?)

Egyébiránt római katolikus volnék – no, persze, nem az a "templomba járó", híg vérű, hajlongó, térdepelő kis senki fajta, hanem igazi.

A Turán Spirituális Yoga-Aforizma és Hajózási Marketing Kft. szentség hírében elhunyt alapító-igazgatója – egyben kiváló barátom – mesélte egyszer, hogy bizony a szabadkőművesek már több mint kétszáz év előtte ferencpápa alakú kelyhekből itatták kecskevérrel a frissen avatott "nagymestereket". Ezt csak igen kevesen tudják.

Jó, ha az embernek vannak barátai.

Jaj, Gábor...

*

Kimegyek a hálószobából, el a fal felé fordított, nagy tükrök mellett, végig a hosszú, vastag előszobán – egykor nőgyógyász nagyapám rendelőjének váróterme volt ez, emlékszem, nagykamaszként micsoda szemérmetlen büszkeséggel töltött el illatozó tömöttsége, egész gömbölyded tere, melyben nagypapa erős, fehérköpenyes, kék szemű szólító szavára szűk felsőkbe bújtatott, párás női mellek s halk szavak koccantak össze, "párdon, bocsánat, én jöttem elébb" –, majd a spájzban feszült, izmos testemre csavarom a Szent Jutta Illegális Határvadász BDSM Lovagrendtől ajándékba megkapott pengésdrótot.

A fájdalom jó. Kell nekem.

Apu vérző Nagy-Magyarország térképe vagyok. Óvom a szent maradékot, magamat.

(Facebook: ITT)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

MÉGISCSAK EGY BLOG - 4. RÉSZ

A College of Southern Nevada 69 éves szociológia-professzora, bizonyos Mark J. Bird gondolt egyet, szépen elvonult a mosdóba, majd " e...