2018. január 21., vasárnap

TERÁPIA – EGY ELÁRVULT SZÉLSŐJOBBOLDALI TITKOS NAPLÓJÁBÓL – II. RÉSZ: "MINDVÉGIG TUDTAM"

"Ha valami egészen biztos, akkor az az, hogy kora reggelre semmi nem marad a Spinoza Házból. Hármaskeresztet állítunk ott, közösen sózzuk be hűlt helyén jó magyar sóval a drága anyaföldet, s a hófehér Nap olyan közel lesz akkor, mint még soha – mégis inkább simogat majd, s nem perzsel. S ebben a csodálatos, mintegy frissen megszületett fényben mondhatatlanul intim mosolyokat váltunk egymással, a Gábor és én.

Én mindvégig tudtam, te mindvégig tudtad? Tudtam, hogy tudod, hogy mindvégig tudom. Honnan tudtad? A kezedből tudtam – onnan tudtam.

Míg nem voltál, én a tenyeredből ettem."




A nejemmel egyszer csúnyán összekaptunk: valahogy nem sikerült szépen, összekapaszkodva eldöntenünk, hogy amit épp szemlélünk, csökött kis esteledés-e, vagy épp ellenkezőleg – egyfajta gyönyörűséges, magyar hajnal.

Valahol máig bánom, hogy akkor, a diskurzus során, kamaszos lelkemtől vezetve, olyan erősen pofán vágtam.
Isten nyugosztaljon, Mari – legyen neked könnyű a kerti tó.

Valljuk be, végső soron egyáltalán nem az ún. JOBBIK-nyilatkozatokon és -szerepléseken fordul meg ez az egész, hanem azon, hogy kész-e az emberfia stabil, egyenes gerinccel, büszkén visszamenni hidegburkolónak; hogy van-e benne heilige kraft, vastagon természetfeletti elszakadtság. Fázik-e a munkától?

Másrészt: szabaddá teszi-e a munka – ugye értjük, avagy nem?

Márpedig Gábor nem hord kesztyűt. A kar az akarat centruma.

Kar a karé, láb a lábé, láb a karé, karalábé.

A Rangos Katalinnal folytatott beszélgetés alatt – megfigyeltem – végig olyan volt a kézfeje, mintha nem is az övé lenne – mintha csak valaki véletlenül ottfelejtette volna a csuklóján.

Testvérek, álljatok készen, olvassátok a jeleket. Figyeljétek a KEZET.

Egy nemrég elhunyt barátom szerint Lajos a '80-as évek végén virágzó magyarországi skinhead szubkultúra egyik ismert alakja volt, természetesen SKINmicska néven.

Olybá tűnik (ez Evola kifejezése), hogy mindvégig ő mozgatta a háttérből a szálakat.

Nyom a pengésdrót.

Persze a fő baj az, hogy minden-minden megmérgeződött. Pl. a Star Wars is csak arról szól, hogy a Führer puhap*cs, a közvetlen tanítványa aljadék demokrata, emennek fia meg konkrétan egy mocskos, egalitárius libsi. Egyedül a szíriuszi származású Han Solo visel gárdamellényt, de ő is minek. Folytathatnánk.


Artoo-#Metoo

[S.O.](kszo)RO[S.] áttétek révén kell derűsen és férfiasan kieszközölni azt, ami egyébiránt elsöprő erővel máris megvan; nem mondva kell kimondani mindazokat a kvintesszenciálisan nagyon komoly dolgokat, melyeket teljes erővel mondani akarunk, olyaddig, hogy végül az ég világon senki se hallja. (Csak én.)

Farkasházy Tivadar új műsora, a Freikörperkultur a holnapi napon indul az RTLKlubon.

Legyetek felövezve, testvérek, saru a lábatokon, bot a kezetekben, és figyeljétek a kezet, amelyen nincsen kesztyű.

Amit pedig odaadóan figyeltek, az semmi esetre se valamely más, löttyedt efemer jelenség, de egyedül a kesztyűtlen kéz legyen.

*

Ha valami egészen biztos, akkor az az, hogy kora reggelre semmi nem marad a Spinoza Házból. Hármaskeresztet állítunk ott, közösen sózzuk be hűlt helyén jó magyar sóval a drága anyaföldet, s a hófehér Nap olyan közel lesz akkor, mint még soha – mégis inkább simogat majd, s nem perzsel. S ebben a csodálatos, mintegy frissen megszületett fényben mondhatatlanul intim mosolyokat váltunk egymással, a Gábor és én.

Én mindvégig tudtam, te mindvégig tudtad? Tudtam, hogy tudod, hogy mindvégig tudom. Honnan tudtad? A kezedből tudtam – onnan tudtam.

Míg nem voltál, én a tenyeredből ettem.

Fegyverbe.

(Facebook, kesergés: ITT)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

MÉGISCSAK EGY BLOG - 4. RÉSZ

A College of Southern Nevada 69 éves szociológia-professzora, bizonyos Mark J. Bird gondolt egyet, szépen elvonult a mosdóba, majd " e...