2018. június 22., péntek

CSIBÉSZSÉG! BETYÁRSÁG!!

"Ami jó, az jó."

– Hamvas Béla


Tordai Bence (PM) már a választások utáni első parlamenti ülésnapon letette a saját névjegyét, vagy akár úgy is mondhatnánk, hogy „bejelentkezett”, ahogy ugye mondani szokás, és így egy országnak mutatta meg, hogy neki mostantól a csibészség, a betyárság lesz a kenyere, hogy az a típus, aki, ha kell, még a humor eszközéhez is fog nyúlni.

Ugyanis, mint az köztudomású, fogta magát, és mindent(!) megvető bátorsággal LETEGEZTE Orbán Viktort!


Magyarországnak a miniszterelnökét!!4!!


Az Országgyűlés elnöke ezt követően ugyan megvonta tőle a szót, mint az köztudomású, de ezzel csak azt érte el, hogy csak még jobban meglátszódott, hogy egy ország látta, hogy Bence bátor volt, hogy egy kis csibészséggel, betyársággal igenis sokra viheti az ember, hogy ha úgy van vele, hogy tenni akar valamit az ország érdekében, és főként az érződött, hogy nota bene miközben

a szó univerzális jelentőségű, a megvonása azonban pusztán csak híradástechnikai.

A dologból persze, hogy országos szintű botrány lett! – Nem bánta meg? – kérdezte egy ország; – Ez a fiatal srác még sokra viheti! – mondta valaki az egyik buszon; – Samu legyek, ez rágógumit fog tenni a Kövérnek a székére! – jegyezte meg valaki más a trolin, majd hangosan felnevetett, de úgy, hogy mindenki hallja; – Nem fog megállni! Legközelebb passato remoto-ban fog azonnali kérdezni, figyeld csak meg! – hangzott el ugyanott; – Vagy present perfectben! Vagy nem is! Hanem oroszul! – szúrta közbe egy megint másvalaki, közvetlenül az előző mellett, egyértelműen arrébb, de azért nem olyan nagyon, hanem csak egy kicsit, tehát még – kis túlzással – bőven a piros trolibusz területén, de őt mondjuk valamiért lehurrogták.

És még sok mindent megjegyeztek az emberek buszon, trolin, különböző utcákon, egymástól eltérő hipermarketekben, amiket nem jegyeztek fel ebben a blogbejegyzésben.

Most hétfőn azonban egyszerre csak Bence megint szólásra emelte a száját az országházban. És akkor, amikor már meglátszódott rajta, hogy alkalomadtán Biblia van a kezében,


akkor már tényleg mindenki csak arra tudott gondolni, hogy most valami megint történni fog, hogy a csibészség, a betyárság fog tort ülni ma is, hogy nagyon jókat fog mondani a Bence bántásiból, és hát főleg azt éreztük mindannyian mintegy zsigerileg, hogy aki most beszélni fog, az bár kétségtelenül szociológus, de közben valahol a nép egyszerű gyermeke.

(Kövér László volt házelnöki pozícióban, de azért lehetett látni rajta, hogy nagyon készül, mert tudja, hogy készül valami, és ha kell, adott esetben majd közbe kell lépnie karhatalommal. A légynek a zümmögését vágni lehetett; valahol, messze, kacagva felsírt egy kunhalmiágnes.

És akkor, mindezek után, Bence hirtelen azt mondta:)

Ateista vagyok, de nagyra értékelem azt a radikális, baloldali, humanista társadalomfilozófiát, amit Jézus Krisztus képviselt.


– Huhú, ez azért kemény! – mondták akkor. – Tordai Bence kemény! Hát bravó! – nyögte mindenki kórusban, és már pattantak is fel mindannyian a trolikra, a buszokra az emberek. – Hát hallottad?  – kérdezgették egymást. – Igen, hallottam! MEGINT MEGCSINÁLTA! És hát tusé! – mondták meg őszintén egymásnak, ki-ki annak, akit épp melléje rendelt a sors. – Baloldali! Társadalomfilozófus! Hát óriási! – emlegették. – És azt láttad, hogy milyen jól tájékozódott el benne, pedig milyen vastag már az a könyv, a jézusos! – Szent Pál, aztán rögtön utána egy ószövetségi próféta, huhú, pedig az csomó oldallal előrébb van! – dobta be egy ember a sok közül. –  És azt láttátok, hogy milyen erős az Izajása? Nagyon erős! – Micsoda egy csibész, egy betyár! Láttad? – kérdezte valaki alkalmasint.

– Láttam, ami azt illeti, láttam, és közben azt is érezni lehetett, hogy nem csak úgy belelapozott a Bibliába, hanem ismeri az egész Bibliát! – mondta immár nem más, hanem

maga a buszvezető, aki végül csak-csak nem bírta ki, hogy ne kapcsolódjon bele a mind izgalmasabbá váló dialógusba, elvégre, bár teljesen valóságos buszvezető volt ugyan, de azért magyar volt az identitása, és így azért érdekelték az ország dolgai.

Félre is állt a busszal a buszvezető, szép, méltóságteljes módon kiállt az összes utasok elé, majd szólásra emelkedett:

– Nos – mondta a buszvezető –, így dettó jelleggel én is felhívnám mindenkinek a becses figyelmét azon magasztos igékre, melyeket Bence, PM-es testvérünk oly hűségesen volt szíves felemlíteni, mondhatni, idézni, ama igen tökéletes parlamenti felszólalásában, amelyről a szó folyik. Mondom nektek én is (vagyis: tehát):

Szeressétek egymást úgy, mint önmagatokat!!!!4!!


– jelentette ki ajkával, majd hosszan, hosszan nézett maga elé, és hát dikk, valljuk be, többek között erre a hosszú, mélyen szociális nézésre is nagy tekintettel megtapsolták őt az összes utasok, mert valahol, mélyen legbelül úgy érezték, hogy igazat beszél, és hogy valahol ő a nép nagyon-nagyon egyszerű gyermeke, és nem úgy, mint az írástudók.

És azt is érezték közben, mégpedig nem is mellesleg, hogy a NER-nek most aztán tényleg vége van, mint a botnak, ahogy ugye mondani szokás, csak valahogy még úgy van ezzel a dologgal a NER, mint az egyszeri székely kaméleon, vagy kvázi mi pöcs az az állat, tudod, hogy bár már régen megdögölt a lángforró vízben, csak valahogy annyira lassú neki az észjárása, hogy még egy ideig nem fogja fel.

FIN

(A korszakos felszólalás: ITT.)

(Facebook: ITT.)

5 megjegyzés:

MÉGISCSAK EGY BLOG - 4. RÉSZ

A College of Southern Nevada 69 éves szociológia-professzora, bizonyos Mark J. Bird gondolt egyet, szépen elvonult a mosdóba, majd " e...