2018. november 14., szerda

ÁRTISZTIKUM, B'SSAN - 7.


Edgar Allan Poe HONT: A PORHÓ


Egyszer, úgy egy éve immár, mint az Ősz, mit senki sem vár,
Bús fejemmel, andalogván, dús flekkről álmodtam épp;
Mikor, Ó, mint rút ohajtás, üzve-vágyott szörnyü póstás,
ében-éjben, jaj!, be pompás... bezörgettek VIKTORÉK...
Sejtelmem ki is mondottam, jaj!, tán más is hallja még:
„Biztosan a Viktorék..."

Bús s hideg kezem remegve, konyhakés felé üzetve
végül egy súlyos Melocco-t tartván csihadt némiképp –
„Krisztusnak nevében kérlek, szólj, mit zörgetsz így az éjnek
Közepén, te aljas lélek!! Nappal űzni nem elég?!
Nyúzol-űzöl reggel, délben, olykor este – nem elég?!
Kik küldtek, a Viktorék?!?!"

Kérdésemre bűzös csenddel válaszolt a NER-es ember.
Mintha tényleg nem is lenne nyilvánvaló marha rég,
Hogy ki vár rám ott az ajtó túlfelén: gyilkos behajtó,
Jatagánnal, nagy vigyorral, a narancsszín' lomha vég!
Jatagánnal, vicsorogván – a narancsszín', lomha vég...
(Megjöttek a Viktorék.)

Immár ajtómhoz tapadva, bújtam a kukucska-lyukba –
Vajh kit küldtek bús nyakamra, fradistát vagy nénikét?
Ám odakünn csak sötétség hömpölygött; ím – semmi kétség,
Tényleg ők azok, világos, végre kitisztult a kép!
Isten véled, torz világ, Ó, s torz reménység, szurkos ég –
Itt vannak a Viktorék!!

„Jó, legyen hát! jöjj, halálom! lelkem tiszta, nincs mit bánnom!
Melocco-t tartok kezemben – nem lesz könnyü dolgod épp!!
"
...és az ajtót fölszakítva, bús-hörögve, hont siratva
Kitörtem, mint Zrínyi egykor, s törtem, rúgtam, mint a gép –
Azt, kit ajtómban találtam ––– szegény szomszéd Pistikét!
Szegény, szomszéd – Pistikét...

„Ó, te vagy az...? rosszul láttam... bocs, de épp' nagyon mást vártam
Jer, az orrod, Pisti, gyorsan..... visszareccsentem, ne félj!
Csurom vér vagy... még megfázol... el
botoltál? Ó, te jámbor
Apu, anyu, rendben vannak? kapcsolatuk nem sekély...?
Ami történt, köztünk marad, ugye... ez a kis szeszély?
Fodbalozgatsz még...? mesélj...!"

7 megjegyzés:

  1. Szia Johni!

    Most találtam rá, és nekem nagyon bejön a blog, de tényleg.

    Puszil:
    Anyád

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Anya!
      Kérlek, viselkedj, mert megint verés lesz, tudod.
      Csókollak csókkal.
      A Te: Johannes

      Törlés
    2. Édes Fiam!

      Hogy beszélhetsz így Anyáddal?! Nem megmondtam neked, hogy mindig légy verésen és ne válaszolj minden idióta kommentelőre, mert még azt hiszik, hogy túllelkes kezdő blogger vagy? Persze, megbocsátom, hisz Éccsanyád írt.

      Baszatom (értsd: Roszatom) tovább:
      Halott Atyád Szelleme

      Törlés
  2. Naaa, ne beszéljetek már íííígy, tudjátok hogy ettől előjön a tikkem. :(
    Béküljetek ki szépen, úgy.
    Jól van jól.
    A ti: Hugi
    u.i.: atyánkat lehúztam a rezsóról, mert el kellett ugranom vaterás ügyben. Majd nézzetek rá, lécci.

    VálaszTörlés
  3. Szasztok. Dezsőke már megint itt felejtette a láncfűrészét. Hogy van bőr a képén neki. Majd ugorjatok be érte.
    Üdv: Laci, a szomszéd

    VálaszTörlés
  4. Janó! Ödönke hétvégi láthatásról hazahozott koszos zoknijából a szemeim közé ugrott egy cickány. Kértelek már párszor, hogy ha nem férsz a bőrödbe, inkább írj többet a blogodra.
    Köszöntem: Mimi

    VálaszTörlés
  5. Drága Mimi! Te nem létezel számomra. Te semmi vagy az én szememben.

    Egyébként itt maradt az aranyér-kenőcsöd; leadom Lászlónál, ott majd át tudod venni. - Persze leadhatnám Margitkánál is a földszinten, de vele csak egyszer csaltál meg. Vagy vigyem inkább Józsihoz Óbudára? Xiao-hoz a népligeti bokorba?
    Ha gondolod, leadhatom a skodás Carlo-nál is a termál gőzfürdőben!!! Te céda.

    Ne hívj, ne keress. Értsd meg: nem vagy.

    J.T.

    VálaszTörlés

ÁRTISZTIKUM, B'SSAN - 7.

Edgar Allan Poe   HONT : A PORHÓ Egyszer, úgy egy éve immár, mint az Ősz, mit senki sem vár, Bús fejemmel, andalogván, dús flekk...